Dec. 3-án a budapesti Kerepesi-temetőben örök nyugalomra helyezték Boda Károly, a kolozsvári Brassai Sámuel Líceum egykori igazgatójának hamvait. A temetésen a kolozsvári iskola küldöttséggel képviseltette magát. Az egykori kollégák és barátok nevében Gáll Dénes volt igazgató mondott beszédet, a Brassai Sámuel Líceum mai vezetőségének nevében dr. Gaal György idézte fel Boda Károly életútját. /In memoriam Boda Károly. = Szabadság (Kolozsvár), dec. 8./ Boda Károly három és fél évtizeden át volt tanár, közel tíz évig pedig az iskola igazgatója. A 70-es évek végén, a kiküldött aktivisták erőszakos mesterkedéseivel ellentétben, a tantestület nem a kiszemelt jelöltet, hanem egyöntetűen Boda Károlyt választotta titkos szavazással igazgatónak. Boda Károly színvonalas matematikai szakkönyveivel, cikkeivel beírta nevét az iskola történetébe. Szakmai pályája első éveiben tanársegéd volt a kolozsvári Bolyai Tudományegyetem Matematika–fizika karán, a kolozsvári Tanár Továbbképző Intézet külső munkatárs-lektora, egyetemi gyakorló tanár, a Matematikai Fizikai Lapok szerkesztője és a Tudományterjesztő Társaság munkatársa volt. 1987-től szívinfarktus következtében kénytelen volt korai betegnyugdíjba vonulni. Három-négy évvel ezelőtt aktuálissá vált a család egyesítése, ezért költözött Budapestre. /Gáll Dénes: Eltemettük a nagyszerű pedagógust. = Szabadság (Kolozsvár), dec. 8./
2009. október 28.
Október 19-én Budapesten elhunyt Gáll Dénes, a múlt század második felének egyik legnagyobb kolozsvári tanáregyénisége. Az 1960-as évek elejének Kolozsváron alig akadt olyan magyar szülő vagy diák, aki ne tudta volna, hogy a három legfontosabb magyar iskola élén a két Székely Ferenc és Gáll Dénes áll. Mindegyikük neve korszakot jelöl a szóban forgó iskolák történetében, méghozzá virágkort. Közülük is kiemelkedik a hosszú és gazdag tanári pályát befutó Gáll Dénes alakja. Az 1948-as államosítás után, az évről évre lecserélt igazgatók sorát követően ő hozott állandóságot és új szellemet a Brassai Sámuel Középiskolába. Szülőfalujából, az Udvarhely megyei Újszékelyről 1938-ban került Kolozsvárra, ahol 1947-ben végezte a Tanítóképzőt, majd a Bolyai Tudományegyetemen biológia–kémia szakot végzett. 1956-tól a középiskolában a nappali tagozat alapembere lett, s 1958-ban kinevezték igazgatónak. 1957-ben résztvevője a tanintézet fennállása 400. évfordulója megszervezésének, s együtt ünnepelte a tanári karral a Brassai Sámuel név elnyerését. Gáll Dénes teremtette meg a „brassais szellemet”, évtizedeken át a város első biológiatanárának számított. Igazgatósága idején, 1959-ben az állami használatban lévő amfiteátrum unitárius jellegét úgy mentette meg, hogy a szószéket drapériával takartatta le, s a termet övező püspök- és főgondnok-portrékat híres román és magyar írókról készített rajzokkal fedette be. 1963-ban a Brassai név használatát is (szerencsére csak átmenetileg) betiltották. 1964-től már román aligazgatóval kellett együttműködnie. Diákjait délutánonként külön előkészítette a tantárgyversenyekre, az egyetemi felvételire. Így sokáig a Brassai tanítványai hódítottak megyei, sőt országos viszonylatban a biológia-olimpiákon. 1965 őszén minden indoklás nélkül leváltották az igazgatói tisztségből. 1988-ban, 41 évi szolgálat után nyugdíjazták. A nehéz években áttelepedett Magyarországra, de nem a nyugalmat, hanem az újabb munkalehetőséget kereste: Bicskén pedagógus lett, majd három évig igazgató. A 80. életéve betöltésekor másodszor is nyugdíjba vonult. 58 évet dolgozott a pedagógusi pályán. Gáll Dénes soha sem lett hűtlen városához, iskolájához. Nem volt olyan ballagási időszak, hogy meg ne jelent volna a Brassai falai közt, ha csak tehette minden véndiák-találkozón részt vett. Kívánságára hamvaiban is hazatért, október 24-én őt is befogadta a házsongárdi anyaföld. /Gaal György: Iskolai szellemet és hagyományokat teremtett. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 28./
